Motiváció

Nyakunkon a nyitás, rengeteg a tennivaló! Ha valaki bejönne az irodába, csak azt venné észre, hogy telefonálunk, intenzíven gesztikulálunk, lótunk-futunk. Már összeállt a csapat is, mind a recepciós, mind a felszolgáló tréningek folynak. Ez már csak azért sem könnyű, mert a szállodában még nem, ellenben az irodánkban tobzódik mindenki...

Ma az igazgató úr is részt vett a tréningeken, leginkább a bemutatkozás, megismerkedés és az útra bocsájtás erejéig! Szó mi szó, ez utóbbi jól sikerült! :-) A recepciós tréning eme részén én is jelen voltam és büszkén mondhatom, hogy jó csapatot válogattunk össze! Fiúk, lányok vegyesen, mindenkinek van már ilyen-olyan szállodás tapasztalata, de jó volt látni, hogy mennyire lelkes mindenki, tele vannak új ötletekkel, ambíciókkal, ami ránk is pozitív hatással volt. Lehet, hogy az összhang, a nosztalgia, a kihívás, mind-mind közrejátszott abban, hogy az igazgató úr, a maga szerénységével, humorával adott egy olyan bukét az egésznek, ami rendkívül motiváló volt, számomra is! Észrevétlenül , minden belemagyarázó szándék nélkül adta elő, hogy milyen lesz ebben a szállodában dolgozni, mire törekszünk és ehhez mennyire szükséges a recepció munkája. Mindemellett kommunikált és nem szónokolt, dícsérte a front office managert és a bemutatkozások után észrevette az erényeket. Figyelt! Mindenkire! Persze egyszer ő is recepciósként kezdte és teljesen más az, mikor az ember végigjárja a ranglétrát. Tudja milyen (ki)szolgálni, komoly problémákat széles mosollyal megoldani, hetekig éjszakázni és még sorolhatnám.

Remélem, hogy nemcsak rám, de a recisekre is jó hatást gyakorolt András (a reakciókból ez jött le) és hogy egy jó példakép lesz mindenki számára. Azt sajnálom csak, hogy már nem sokáig dolgozunk együtt, mert rengeteg dolgot tanultam tőle nemcsak a szakmáról, de a korrektségről, nagyvonalúságról és leginkább az őszinteségről is!

Szemszögek

Pécs. Nem is gondolná az ember, hogy mikor már egy ideje a városban lakik, a kívülállók mit látnak ebből a helységből. Hajlamosak vagyunk elsiklani a szépségek felett, hiszen a mindennapi rutin, lakás-munkahely-lakás, egy-egy bevásárlás között nem jut időnk arra, hogy felfogjuk, mi egy gyönyörű helyen lakunk!



Bemutattam ma a szállodát és a várost két olyan embernek, akik életükben először jártak Pécsen. Bár horvátok és Ausztriában élnek, de sosem jártak még itt és meg kell, hogy mondjam, tátva maradt a szájuk! Odáig voltak a sétálóutcáért, a teraszokért, a gyönyörű épületekért és nem utolsó sorban tekergették fejüket a magyar lányok után! :-) Most esett csak le, hogy mennyire más szemszögből is lehet nézni a várost. Persze még mindig flexelnek a Széchenyi téren, fúrnak az Irgalmasok utcájában, de azt mondták, hogy Grazban (2003) ugyanez ment egész évben, pedig az is EKF város volt!!! Örültek, hogy eljöhettek és hogy a majdani vendégeiknek is megmutathatják ezt a csodaszép várost!



Hazajöttem, megittam egy pohár bort és elszállt belőlem az általános pécsi negatív hangulat! Örülök, hogy itt élek és remélem másokban is jó élményt kelt majd, ha bármelyik pécsi, belvárosi teraszon ücsörögve rájönnek arra, hogy érdemes itt élni!

„… merni kell! Elindulni, vállalkozni, kísérletezni…" Interjú Both Zsolttal a Corso Hotel Pécs **** konyhafőnökével

Több hazai és nemzetközi verseny érmese

Venesz díjas

Az Étrend Egyesület elnöke

SZJA: Both Úr, Ön az Étrend egyesület elnöke. Mit jelent ez?

B.ZS: Az egyesület 2000-ben alakult magyar séfek összefogásával.

Az ilyen jellegű összefogás bővítheti a szakmai fejlődést, növelhetné a hatékonyságot, szélesítheti a látókört!

Egymás ötletei előbbre viszik az új trendeket.

SZJA:Ha már a trendeknél tartunk. Milyen fő célkitűzései vannak itt a Corso Hotel éttermében?

B.ZS: Elsősorban a nemzetközi és a hazai konyha sajátosságaival szeretnénk megjelenni a pécsi palettán. Ez annyit jelent, hogy a Mecsek környéki, baranyai ízekkel, tájjellegű, tradicionális – markáns és finom ételekkel, ismertetnénk meg a helyi vendégkört. Ezt az elképzelést gazdagíthatná a modern tálalás megjelenítése.

Rendkívül fontos a hazai alapanyagok felhasználása, melyre folyamatosan törekszünk. A vendégek egyedi kívánságait szintén figyelembe vennénk, és némi újdonságot vinnénk a sortimentbe.

SZJA: Milyen újdonságokra céloz?

B.ZS: Például egy nagy sajtválaszték bevezetése. Nemzetközi és jó hazai kecske- és egyéb más sajtok felvétele az étlapra.

SZJA:Amiket elmondott, abból már körvonalazódik, de mégis, milyen étlap fogadja a vendégeket a Corso Hotel-ben?

B.ZS: Ezt egyszerűen összefoglalnám: Nemzetközi és hazai vendégek – nemzetközi és hazai fogások.

SZJA: Mennyire, és miben meghatározó az egy konyha / étterem életében, hogy nem Budapesten vagyunk?

B.ZS: Tény: Az alapanyag beszerzés problémásabb, a választék kialakítása nehezebb. Ami a motivációt jelenti, az, az új szálloda varázsa, amikor látjuk, hogy megméretteti magát a gasztronómiai piacon. Mindez természetesen várakozással teli, érdekes időszak.

Egy a fontos, bárhol is főzünk: hogy végül mi kerül a vendég tányérjára?!

A hazai alapanyagok skálája meg tudja mozgatni az emberek kreativitását, egyszerűen, jó technológiával, szakmai szeretettel és odaadással nagyon jó ételeket lehet készíteni.

SZJA:Mivel főzzünk?

B.ZS: Ahogy azt már az előbbiekben is hangsúlyoztam, jó minőségi alapanyagokkal. Konkrétabban?

Zsírral – akár sertés és libazsírral, olajokkal (oliva-, mogyoró-, dió-, szőlőmag-, tökmag-, szezámolaj), vajjal, tejszínnel, és jó minőségű borokkal, párlatokkal, likőrökkel.

Ezek alapvetően határozzák meg az ételek ízét!

A zsírt például sokat szidják, pedig magas folsav tartalmú.

Nyilván a mennyiségre ügyelni kell, de nagyon jó, kellemes ízt ad többek között a magyaros ételeknek. A pirospaprikának is szebb tőle a színe. DE NE TOCSOGJON!:)

A margarint viszont dicsérik - én kitiltanám az országból(mosolyog).Egészségtelen. Hidrogénezik. A szervezet nem tudja megemészteni.

SZJA: Both Úr, megkérdezném még, hogy milyen távlati tervei vannak?

B.ZS: Nagyon örülnék, ha a szakmaiság is „lejönne kicsit Pécsre”. Értem ez alatt a különböző kurzusok, az oktatás színvonalának emelését, ebben például nagyon nagy szolgálatot tehetne egy régió-séfklub megalakítása, vagy egyéb tréningek szervezése.

Brainstorming

Pénteken megvolt a nagy „brainstorming”, már ami az étterem – és a konferencia neveket illeti. Természetesen már hetekkel ezelőtt hosszas előtanulmányozást folytattunk, hogy a konkurencia milyen neveket használ és egyáltalán milyen nevek jöhetnének szóba. Az étteremnek sikerült egy nagyon frappáns nevet találni (ezt most nem árulom el, különben nem lesztek többé kíváncsiak :), viszont a konferencia termekkel bajban vagyunk. Végigjártuk gondolatban az összes helyi híres embert a török időktől a Zsolnay-akig, Rátgéber Lászlótól a Kispálig, még a medvehagyma latin neve is szóba került, de péntek este 6-kor már nem sikerült megfelelő opciót találni. Arra jutottunk, hogy összekötjük az „agyalást” egy kellemes villányi csapatépítő tréninggel és biztosan bőven röpködnek majd az ötletek! :)

U.i: Nagyon örülnénk neki, ha esetleg ti is megosztanátok velünk ötleteiteket!

A legjobbakat honorálnánk!

Formaruha

Tudomásul vettük, formaruha KELL.

M. és H. ca. harmadik hete keresik, kutatják a megfelelő formaruhát. Vagy valakit, aki megcsinálja. Nyilván másfajta kell a Houskeepingnek, a konyhán, a bárban, a Front Office-ban és a Back Office-ban.

Végre felcsillant a remény, hogy van egy, ami jó LEHET.

A pre-opening irodába jött a hölgy, hozta az anyagokat, mi pedig lelkesen válogattunk. Természetesen négy nőnek négy különböző elképzelése van a tökéletes stílusról:

A szoknya: kék! Nem, kék nem, az ellenőrös. Fekete! Fekete nem, az túl egyszerű. Barna! Neeem, barna nem jó, ahhoz nem lehet öltözni.

Ing: Színek szerint szóba jött a szivárvány MINDEN árnyalata. Tényleg: a rikító zöld, lila, tojáshéj, babakék, halvány rózsaszín… Végül nyert a… fehér.

Szerencsére a szabásvonal már adott volt.

Értékesítési asszisztens = szélszasszisztent

Ezen a megnevezésen dolgozom a Corso Hotelben ca. egy hónapja. Eddig csak pár 1000en kérdezték meg, hogy: AZMI?

Opciók, amiket eddig mondtam:

• segít az értékesítőnek

• ilyen marketinges féle…

• tudod, így eladja a szobákat (próbálja)

• kapcsolatot épít, partnerekkel beszél, és azon van, hogy tele legyen a szálloda…?

Ezek nagyjából fedik a valóságot.

Vannak azonban olyan dolgok, amiket az ember nem is gondolna, de szintén beletartoznak a feladatkörbe:

• a „majdnem kész” szállodában munkásoknak köszönget.

• KÖLTÖZÉS! felkiáltásra prominens társaságban (értékesítési vezető, üzemeltetési vezető, beszerzési előadó és további asszisztensek - most mondanom kell, hogy mindenki nő?) szekrényt pakol, takarít, söpör.

• Pécs városában (eddig sikertelenül – valakinek valami ötlet?) paravánt keres.

(Ha már a hangzatos neveknél tartunk, a mezei paravánt csak így emlegetik Pécsen: displaypanel, installációs segédeszköz…)

Kezdetek

Nehéz a szállodások élete! Ha már itt tartunk, egy szállodanyitás sem egyszerű, de tele van kihívásokkal. Piros műanyag sapkában vezetem körbe az érdeklődőket, miközben igyekszem túlkiabálni a flexet és átugrani a pocsolyákon. Tehát egy nagyon komoly kalandtúrában lesz része azoknak, akik szeretnék a szállodát személyesen is megtekinteni. Persze viszek magammal látványterveket és igyekszem prezentálni, hogy hol lesz az étterem, hogy megérkeztünk a konferenciatermekbe és ugye milyen szép a kilátás a szaunás lakosztály teraszáról?!

Az építkezés halad, mindenhol nyüzsögnek a munkások, akik szívélyesen előre köszönnek mindenkinek, aki nem kantáros ruhát hord. Ha megkérdezi valaki, hogy hol tart az építkezés, női „hozzáértéssel” csak annyit tudok válaszolni, hogy „vezetékeznek” és a „csöveket dugják össze”. Nyilván tanult mérnök kollégáim erre fognák a fejüket, de így legalább mindenki számára érthető.

Egyébként az irodában hárman vagyunk egyelőre és már alig várjuk, hogy végre beköltözhessünk a szállodába. Megbeszéltük, hogy elég nekünk egy asztal és egy szék és már megyünk is. Azért nem árt, ha az áram is be van kötve! Megígérem, hogy legközelebb viszek magammal fényképezőgépet és bemutatom a nagyközönségnek is az állapotokat!